A bankjegyekbe államfők, nemzeti hősök portréit nyomtatják. A szabványméretű nyomópapírt angolul "csörgősipká "-nak (foolscap) a név a ázadból származik, amikor is egy csörgősipka mintázatú vízjelet használtak a 34x43 cm méretű papírlapokban. Miért tartósabbak a régi könyvek és dokumentumok a moderneknél? A könyvek és az újságok tömeggyártását az a felfedezés tette lehetővé, hogy fából is lehet papírt készíteni. A fapépből készült papírnak azonban jóval rövidebb az élettartama, mint a pergamennek, vagy a velin- és a rongy alapú papírnak. A mai könyvek gyorsan tönkremennek. Ennek az az oka, hogy a mai papírok kémiai anyagokat tartalmaznak, például a fehéredési folyamatból visszamaradt savat, s az "megeszi" a papí a legtöbb olvasót nem zavarja, hiszen jóval pusztulása előtt elolvassák a könyvet. A levéltáros és a könyvtáros számára azonban katasztrófa, hiszen ez azt jelenti, hogy az 1850 óta kiadott könyvek szép lassan átadják magukat az enyészetnek. -Különös módon a több száz évvel ezelőtt kiadott könxyvek nemegyszer sokkal jobb állapotban vannak, mint azok, amelyeket mindössze 40 éve nyomtattak.
1850-ig a vászon és a pamut volt a papírkészítés legfontosabb nyersanyaga. Mindkettőböl kiváló minőségű papír készüdigra viszont a papír iránti kereslet olyan méreteket öltött, hogy új nyersanyag után kellett nézni. A megoldást a rendszerint puhafából, például tobozosokból nyert fapép jelentette. A fa- ahogy minden növény -cellulózt tartalmaz. A cellulóz olan szerves anyag, amely kb. 2, 5mm hosszú rostokból ádöntése után a fát aprra zuzzák, majd óriási méretű őrlőhollandiban magas hőmérsékleten és nagy nyomáson kémiai anyagokkal (rendszerint bárium-szulfáttal) jól összekeverik, hogy a rostok minél jobban elkülönüljenek, és pépes halmazállapotuvá váljanak. A szennyező anyagokat, például a gyantát és a kátrányt eltávolítják, a pépet fehérítik. A kívánt szín elérésére vagy további fehérítésére vegyszereket adnak hozzá. A pépes keverék ezután egy nagy tartályból keskeny nyíláson keresztül egy mozgó szitára csorog, amelyen át a víz lecsöpög, a rostok legnagyobb része azonban fennakad. A lapokat préselik, hogy még több víz távozzon belőlük, majd gőzzel fűtött hengerek sorozatán átbocsátva szárítják.
Így jut el a papír a kivágott fáktól íróasztalunkig, avagy minden, amit a papírgyártás alapjairól tudni érdemes. Ha könyvet olvasol, határidőnaplót vezetsz, szórólapon szeretnéd hirdetni vállalkozásodat, vagy akár csak néhány kósza jegyzetet firkálsz egy üres lapra – megszámlálhatatlan dologra használunk különféle papírtípusokat mindennapjaink során, aminek a digitális forradalom sem tudott gátat szabni. De mégis, mi tulajdonképpen a papír, és hogyan készül? Az Explain that Stuff cikke elmagyarázza. Hántolás, préselés és szárítás – így lesz a fából papír Az ókori egyiptomiak körülbelül ötezer éve kezdték a Nílus vidékén található papiruszsásból készített tekercsekre írni a gondolataikat. Az ezzel induló korszak lehetséges végéről az utóbbi évtizedekben sokan beszéltek, a "papírmentes társadalom" eljövetelét vizionálták, erre egyelőre még nem került sor – hiába a számítógépek, okostelefonok és táblagépek elterjedése, a klasszikus papíralapú írás-olvasás köszöni, jól van. Hogyan készül a papír?
Fotó: simonkr / Getty Images Hungary A papír nem más, mint egy szárított növényi rostok összepréselésével kialakított sík felület. Leginkább a nemezhez tudnánk hasonlítani, melyet birkagyapjúból gyúrnak textillé. A legtöbb papírt fából készítik, mégpedig úgy, hogy a kivágott rönkökről lehántolják a kérget, majd felaprítják a megmaradt részt. Az apróra darabolt faforgácsról ezután vegyszerek segítségével leoldják a cellulóz rostokat, mely következtében egy sűrű pépes anyag jön létre. Ezt követően a pépből kirázzák a vizet, majd kiterítik azt egy dróthálóra, ahol a maradék rostok egymásba kapaszkodva egy széles lappá állnak össze. Miután megszárították az így kapott sík anyagot, kész is van a papír. Akár otthon, kézzel is készíthetünk papírt, mint ahogyan az évezredeken át a megszokott gyakorlat volt. Ebben az esetben a növényi rostokat vízben főzik meg, hogy péppé alakuljanak, majd a pépet egy szűrőszita segítségével víztelenítik, illetve préselik össze, olyan alakúra és vastagságúra, amilyenre szeretnék.
A papír készítésének módját Caj Lun, a kínai császári udvar egyik hivatalnoka fedezte fel 105 körüészen addig a legtöbb dokumentumot bárány- vagy kecskebőrből készült pergamenre vagy borjúbőrpergamenre, az ún. velinpapírra írtá ókori egyiptomiak papiruszt használtak, amelyet laposra vert sásból készí azonban nemvolt igazi papí előállítás során a rostokatelőször péppé alakították, majd lapokká formázták. Használhatósága és tartóssága ellenére sem a pergamen, sem a velinpapír nem tudta kielégíteni az egyre növekvő igényt egy olyan anyag iránt, amely alkalmas az emberiség vég nélkül bővülő tudásanyagának tárolásácslések szerint egyetlen 200 oldalas könyvhöz 12 bárány bőrére lett volna szükség. Caj Lun bambuszrostból, eperfaháncsból, egyéb rostnövényekből és kötélhulladékból állította elő az ún. rongypepírt. Csaknem valamennyi rostos anyag felhasználható papír készítéséhez. A rostokat vízzel péppé törik, fehérítik, enyvező anyggal elkeverik, hogy ne tudjon túl sok tintát magába szívni, s végül lapokká préselik.